Általában fél hat után kelek. Ilyenkor szoktam kiverni. Hetente kétszer-háromszor. A feleségem a szomszéd szobában alszik a gyerekkel. Azért reggel verem ki, mert este még hallhatja az asszony.
Tulajdonképpen ezzel a pár mondattal össze tudom foglalni a jelenlegi életem.
Keresem a törést. Mert valahol keletkezett egy törés az életemben. Bár nem egyik napról a másikra, hanem volt azért egy átmenet.
Emlékszem, egyetemistaként tombolt bennem az életerő. Mikor vittem nyomtatni nyomdába a műszaki rajzokat, egy üveges ajtón kellett bemenni. Tükröződött a képem. Volt egy fasza hasított bőr barna dzsekim. Jól állt a hajam. Meg vékony is voltam. Geci másnaposan is azt hittem, hogy enyém a világ.
Mama hotelben laktam. Semmire nem volt gondom. Csak eljárni az egyemre tanulni. Volt pénzkereseti lehetőségem is. Az ösztöndíjam és a mellékesem együtt a töredéke a jelenlegi fizetésemnek. A félévek, a beadandók, a vizsgák adtak egy célt a létezésemnek. A hét közepi egyetemista bulikban pedig jól éreztem magam.
Aztán végeztem. Hogy megtoldjam a gondtalan diákéveket doktorandusz maradtam. Igazából első év őszén, mikor elmentem egy egyetemista buliba jöttem rá, hogy vége van. Minden ugyan az volt. A hely, a zene, a tömeg. De valahogy mégsem. Mert a régi barátaim már nem voltak ott. Kurva szarul éreztem magam. Többet nem is mentem.
Visszaemlékezve az első törés az volt, amikor 23 évesen a szüleimmel nyaraltam a nyaralónkban. Valamiért dünnyögtem az apámnak. Ő pedig hozzámvágta, ameddig nála lakom, addig az van amit ő mond. Puffogtam.
Ez volt az első olyan visszajelzés a felnőtt életemben, amire igazán negatívan emlékszem. Aztán volt fél év külföldi ösztöndíj. 24 éves voltam. Kurva jó volt. Máig visszagondolok arra a fél évre. Azt hiszem az volt életem egyik legszebb szakasza. Aztán hazajöttem.
Ismét az szüleimmel éltem. Amennyire tartottam tőle, annyira jól indult. Voltak céljaim. Eljártam konditerembe. Nem voltam elhavazva. Olyan kényelmesen, de céltudatosan éltem.
Aztán pinahiányom lett. De nagyon. Volt korábban egy barátnőm, de kb. csak egy évet voltunk együtt. Nem volt egy nagy eresztés a kapcsolat. Szóval huszonöt éves korom körül már igencsak akartam egy nőt. Nem voltam nagyon menő a nőknél sajnos.
A kurvázás hosszú távon nem egészséges, valami elvált idősebb nőre pedig nem vágytam. Nem volt egyszerű a szitu. Maradt a randivonal. Voltak randijaim, de agyfasz volt. Aztán szerencsémre megismertem a feleségem, szintén online.
Haladt a kapcsolatunk, én pedig odaköltöztem az anyóshoz. Az egyetemen abbahagytam a bohóckodást és elmentem egy gyárba dolgozni fehérgallérosnak.
Aztán elkezdett bedarálni az élet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.